A Szakmai Felügyelő Tanács az ÁFSZ területén viszonylag új szervezet, a munkaügyi miniszter két évvel ezelőtt hozta létre. Az volt a cél, hogy ez a tanács segítse a Kormány foglalkoztatáspolitikai céljainak megvalósulását, és egyben a munkaügyi miniszter irányítási feladatainak ellátását. Ahogyan a nevében is szerepel: alapvetően a döntések szakmai hátterével és megalapozásával foglalkozott. Ez a szervezet a miniszter mellett működő javaslattevő és tanácsadó testület, a minisztérium felső vezetése számára az ÁFSZ-t érintő döntések szakmai előkészítésével foglalkozik. Ezek a döntések lehetnek a kirendeltségeken folyó munka ésszerűsítésének feltételei, és lehetnek koncepcionális, illetve stratégiai jellegűek.

A Szakmai Felügyelő Tanács eredetileg egy elnökből és 12 tagból állt, a tagok között szerepelt az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalának egy-egy képviselője, a minisztérium megbízottja, a munkaügyi központok és átképző központok, civil szervezetek, önkormányzatok, tudományos kutatók egy-egy delegáltja. Tagja még a szervezetnek az FSZH főigazgatója is. A szervezetet érintően az elmúlt két évben egyetlen változás történt: az elnök továbbra is dr. Tarcsi Gyula minisztériumi szakállamtitkár, de társelnökként közreműködik Gúr Nándor, az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának alelnöke, képviselő. A tanácsban eddig egy kirendeltségvezető vett részt Miskolcról, a közelmúltban hozott döntés alapján tag lett a dabasi kirendeltségvezető is. A tanács általában éves munkaterv alapján dolgozik, havonta tart ülést, írásos előterjesztés alapján. Az ülésen elhangzottakról a miniszter részére minden esetben írásos tájékoztató készül. Ez tartalmazza adott témában a tanács által javasolt intézkedéseket. Két év alatt közel hatvan téma, illetve napirend került megvitatásra, ezek közül szeretnék néhányat ismertetni.

Az ÁFSZ tevékenységét alapjában az 1991. évi IV. törvény szabályozza, ez szól a munkanélküliség kezeléséről. Az elmúlt tizenhat évben a törvény számtalanszor változott, a munkaerő-piaci helyzet változásait követve. Tavaly is több módosítás előkészítésével foglalkozott a tanács, mindenekelőtt biztosítani kellett az EU-s jogharmonizáció keretében a szükséges összhangot. Ez főleg a bértámogatásokra és az aktív eszközökre vonatkozott. Szabályozásra került az álláskeresési megállapodással összefüggésben az állampolgárok és a kirendeltségek közötti együttműködés, ezen belül részletesen a szolgálat feladata.

Az elmúlt év második felében kezdődtek előkészületek a megyei munkaügyi központok átszervezésére, régiós központok kialakítására. Az ezzel kapcsolatos törvényi javaslatokat több alkalommal megtárgyalták, és javaslataikat az illetékesekhez eljuttatták. Úgy tűnik, hogy a régiós átalakítás sikeres volt, a 2007. január 1-jétől eltelt félév tényei ezt igazolják. Kevesebb a vezetői poszt, gyorsabb az ügymenet, tisztábbak a hatáskörök. Átalakultak az első félév folyamán a megyei munkaügyi tanácsok régiós tanácsokká. Eleinte itt is sok vita volt, főként az önkormányzatok és a civil szervezetek részvételéről, ma már azonban ez a rendszer is egyértelműen működik, és segíti a szolgálat tevékenységét.

Több alkalommal áttekintették az EU-s pénzek felhasználását, annak szakszerűségét. Napirenden szerepelt a modernizáció, amely a 2002. évi Phare programmal indult, a HEFOP 1.2 intézkedéssel folytatódott és kirendeltségek közel felét érintette. Ez a folyamat azonban még nem ért véget, folytatódik a 2007–2013 közötti időszakban is. A szervezetnél több más EU-s program is bonyolításra került, a tartós munkanélküliség csökkentésével foglalkozó központi program eredetileg huszonötezer fő bevonását tervezte, harmincmilliárd forint felhasználásával. A program lassan befejezéshez közeledik, az eddigi beszámolók alapján a képzésekben a tervezettnél több ember vett részt sikerrel. A harmadik nagy EU-s program a „Lépj egyet előre” program volt, költségkerete közel ötmilliárd forint, a tanács e témával is több alkalommal foglalkozott. Állást foglalt abban a kérdésben, hogy a képzési támogatás felemelésével megnövekedett jelentkezői szám alkalmas a hiányszakmák fokozottabb utánpótlására.

Koncepcionális téma volt az ÁFSZ stratégiájának kimunkálása, amely a tanács jóváhagyása után került véglegesítésre. Az átfogó témák mellett a mindennapi munkát nehezítő vagy könnyítő módszertani kérdésekről is több alkalommal tárgyaltak. Ezek közé tartozik többi között a profiling, amely gyakorlatilag a közvetítők munkáját hivatott segíteni. Ismeretes, hogy ez a rendszer az álláskeresőket három csoportba sorolja, sok vita volt arról, hogy ez nem valamiféle kategorizálás, ehhez nem kell az állampolgárok jóváhagyását kérni. Ez a módszer a szolgálat belső ügye, olyan megoldás, amely segítségével könnyebben kijelölhetők az álláskeresők számára szóba jöhető megoldások. Az időközben bekövetkezett jogszabályi változások miatt az ügyfelek csoportba sorolása még inkább praktikus és időszerű. Különös tekintettel arra, hogy az álláskeresési megállapodást a kirendeltségek nemcsak a jogszabályban meghatározott célcsoporttal kötik meg, hanem azokkal az ügyfelekkel is, akiknek az együttműködését a közvetítő célszerűnek látja. A legtöbb problémát eddig a harmadik csoportba sorolt ügyfelekkel való foglalkozás jelentette. E kategóriába azok az ügyfelek tartoznának, akik nem képesek és nem készek a munka megkezdésére. Ezeknél a munkanélkülieknél a jelenleg alkalmazott álláskeresési megállapodás helyett személyre szabott cselekvési tervet alkalmaznak. Módszertani kérdésnek tekinthető még az Alkalmi Munkavállalói könyv. Ez rengeteg munkát okoz a kirendeltségeken, a kiváltott könyvek száma többszörösére nőtt, azt szokták mondani, hogy ez a könyv a szolgálat bestsellere. Azok a cégek is igénybe veszik sajnos, akik ezt nem időszakos munkára, nem a munkanélküliek elhelyezésének megkönnyítésére, hanem az általuk fizetendő bérjárulék csökkentésére próbálják felhasználni. Privát számításaink szerint évente közel tízmilliárd forint az a járulékveszteség, amely emiatt éri a költségvetést. A tanács több javaslatot fogalmazott meg, egyfelől az ellenőrzés szigorítására, másfelől a vonatkozó jogszabályok változtatására. A módosításoknak célja az is, hogy az ezzel kapcsolatos kirendeltségi adminisztráció csökkenjen.

A sok megtárgyalt napirend közül befejezésül utalunk még a kutatáskoordinációra. Munkaügyi tárgyú kutatások az országban sok szervezetnél folynak, a tanács megtette az első lépéseket ahhoz, hogy valamelyest koordináció érvényesüljön, és a kutatások kapcsolódjanak a minisztérium és az FSZH konkrét tevékenységéhez. Én valamennyi ülésen részt vettem, nyugodtan állíthatom, hogy mindig mindenki szót kapott, korlátozás nélkül elmondhatta véleményét, adott esetben olyan véleményt is, amely nem volt teljes összhangban a hivatalos állásfoglalásokkal. Úgy tapasztalom, hogy a tanács tagjai szívesen vesznek részt a munkában, komolyan veszik azt, alaposan felkészülnek, és ennek is köszönhető a kétéves működés eredménye.

                                                                                                                 Dr. Rózsa József