Üdvözöljük
Modernizációs Programiroda
Phare projekt
HEFOP 1.2 intézkedés
Hírlevél
2008. IV. évf. 1. szám
2007. III. évf. 2. szám
Auditálási tapasztalatok
2007. III. évf. 1. szám
2006. II. évf. 3. szám
2006. II. évf. 2. szám
2006. II. évf. 1. szám
2005. I. évf. 3. szám
2005. I. évf. 2. szám
2005. I. évf. 1. szám
Auditálási tapasztalatokNyomtatás

 

A HEFOP 1.2 intézkedés minőségfejlesztési projektjébe bevont 61 kirendeltségből 15 helyszínt sikerült személyesen is meglátogatnom a március közepétől április végéig tartó audit során. Az ország hét régióját érintette a program, ebből három régióban volt lehetőségem arra, hogy az Észak-magyarországi, a Közép-magyarországi illetve az Észak-alföldi régió kirendeltségeinek minőségirányítási munkájával is ismerkedjek. Nem elég azonban a folyamatokról említést tenni, mert talán a legnagyobb értéke számomra az volt az auditoknak, hogy értékes, a minőségirányítás iránt érdeklődő kollégákat ismerhettem meg, akikre lehet majd számítani a program kiterjesztése esetén is.

 

Ha évek munkáját kell értékelni egy audit során, akkor akaratlanul is mindig a folytonosságot, a folyamatok tényleges beépülését keressük a napi munkában. Akkor is így van ez, ha az audit egyszeri, pillanatfelvételszerű képet jelent. Jó azzal szembesülni, hogy nem volt hiábavaló a képzés, a szakmai segítség, a mentorálás. Személyes sikerek sorozata egy-egy kirendeltség munkájának változása. Személy szerint örültem, hogy végre élőben a helyszínen láthatom azokat a körülményeket, folyamatokat, amiről az öt mérföldkőjelentésben és a telefonos megbeszéléseken szó volt. Megtisztelőnek éreztem azt is, hogy a kirendeltségek döntő többségén nagyon készültek az auditra, várták a kollégák hogy megmutathassák az eredményeiket, igazolják erőfeszítéseiket.

 

 

 

 

A legfontosabb viszont a minőségi mutatók javulása: a több feltárt álláshely, a rövidebb várakozási idő, a szervezett ügyintézés, az emelkedő partneri elégedettség. Gyakorta fordul elő, hogy tankönyvszerűen megfelelni igyekszünk a vélt vagy valós elvárásoknak. Ennek ellenére az audit során az a kirendeltség kaphatott jobb minősítést, akinek nem csupán a lefűzött dokumentumai, de a tényleges napi tevékenysége is kezdi visszaigazolni, hogy ismerik és használják a munka során a minőségirányítás eszközeit.

 

Lezárult egy részfolyamat, de természetesen legalább ilyen fontos, hogy lássuk, hogyan folytatódik a munka. A jövőt illetően a kirendeltségek munkatársai tele voltak kérdéssel, és érezhetően számítanak a mentorok további munkájára, támogatására. Alig néhány esetben fordult csupán elő, hogy ne hangsúlyozták volna az igényét annak, hogy a hasonló kirendeltségek munkáját, eredményét szeretnék megismerni, benchmarkjaikat sajátjukkal összevetni.

 

Az auditált kirendeltségek 30%-ánál a vezető és referens személyében változás történt a bevezetés, illetve az azóta eltelt időszakban. Az új kollégák, és a régiek közül is többen jelezték, hogy szívesen részt vennének ismét minőségügyi képzésen, ahol most már a bevezetési projekten túl elmélyíthetnék az eddig megszerzett ismereteket. Valamennyi kirendeltségvezető, referens további igényként fogalmazta meg a Közös Értékelési Keretrendszer (KÉK) kérdőív kitöltésének, módszertanának felelevenítését. Ezek önmagukban is igazolják a projekt létjogosultságát.

 

Bartók Mónika

kirendeltségvezető

Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ

Hatvani Kirendeltség