A jelentős munkanélküliség mellett szakmunkáshiány mutatkozik idehaza, de nincs ez másként a szomszédos Ausztriában sem. Hogy alakul a gazdaság és szakképzés összhangja a két országban? Milyen megoldásokat tervez a magyar kormány és az osztrák vezetés a gazdaság szakember igényének kielégítésére?

Ezek voltak a fő kérdései a szakképzés helyzetét napirendre tűző osztrák–magyar konferenciának Szombathelyen, 2007. május 9–11-én.

A tizenharmadik alkalommal megrendezett tanácskozás ismertté és elismertté vált a magyar és osztrák munkaügyi szakemberek körében, hiszen minden alkalommal a foglalkoztatáspolitika aktuális témáit boncolgatták a résztvevők. Az idei konferencia a „Mérlegen a szakképzés” címet viselte.

A konferencián rangos előadók és protokoll vendégek tették tiszteletüket. Jelen volt többek között osztrák részről Christine Marek, a Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium államtitkára, Heidrun Silhavy, a Kancellári Hivatal államtitkára. Magyar részről dr. Székely Judit foglalkoztatási és képzési szakállamtitkár és dr. Herczog László társadalmi kapcsolatokért felelős szakállamtitkár a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból.

A konferencia megnyitóján Kiss Ambrus, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatója kiemelte: ma Magyarországon egymillió emberrel kevesebb dolgozik, mint húsz évvel ezelőtt, mennyiségi és minőségi szakemberhiány van. Erre a kihívásra válaszolni kell. Az egyik válaszlehetőség a szakképzés, ezen belül az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés megújítása. Attól függetlenül, hogy az elmúlt években is több kísérlet történt a szakképzés megújítására tartalmi vonatkozásban, most újabb lehetőségek előtt állunk. Immár negyedik éve tagja Magyarország az Európai Uniónak, s a most induló hét éves időszakban jelentős fejlesztési forrásokhoz jutunk, amelyek egy része humánerőforrás-fejlesztésre, ezen belül képzésre fordítható.

Ami a szakképzést illeti, Ausztriában sem rózsás a helyzet, tudtuk meg a Burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat igazgatójától, Helene Sengstbratltól, aki osztrák részről köszöntötte a konferencia résztvevőit. Az igazgató megnyitó beszédében egyebek mellett elmondta, hogy Burgenland tartományban a munkanélküliek ötven százaléka nem rendelkezik szakképzettséggel. A munkaerőpiacra való visszajuttatásuk egyik fontos kelléke a szakképzés. Fontosnak tartják ezért a szakképzés erősítését, az iskolák működésének, hatékonyságának javítását. Fontos, hogy a megszerzett ismeretek közvetlenül hasznosíthatók legyenek a munkában. Koncentrálnak a hiányszakmákra, bővíteni akarják a képzésben résztvevők számát.

Összességében tehát, Ausztriában is hasonlóak a gondok és ezzel együtt a törekvések, mint Magyarországon, ezért is volt szerencsés a szakképzést tűzni napirendre az osztrák–magyar konferencián, amely egyébként hagyományosan munkaügyi témákkal foglalkozik.

A konferencia előadói, mind magyar mind osztrák részről igyekeztek részletesen feltárni azokat az ellentmondásokat, feszültségpontokat, amelyek a gazdaság és a szakképzés között megvannak. Igen szenvedélyesen szóltak a pódiumvita résztvevői, akik a problémák gyökerét az iskolarendszerben látják.

Sok új információt tartalmazott dr. Székely Judit előadása. A foglalkoztatási és képzési szakállamtitkár arról szólt a többi között, hogy a magyar munkaerőpiac „nem vevő” az alacsony iskolai végzettségűekre. A szakképzetlenek harmincöt százaléka foglalkoztatott csupán, ugyanakkor a szakmunkások hatvanöt százaléka, a felsőfokú végzettségűek hetvenöt százaléka dolgozik. Bizonyos szektorokban, bizonyos földrajzi térségekben már kimutatható, hogy a szakemberhiány a gazdasági növekedés gátló tényezőjévé vált, többek között ezt a következtetést lehetett levonni a munkaerő-piaci szolgálat és a gazdasági kamara által közösen lebonyolított munkáltatókat érintő felmérés adataiból. A gazdálkodó szervezetek részéről az is megállapítást nyert, hogy a szakképzés szerkezete nem fedi a gazdaság igényeit, s ez mind az iskolarendszerre, mind a munkaerő-piaci képzésre vonatkozik. 

A képzés és a gazdaság közötti szakadék áthidalására kormányzati színtű intézkedések születtek. Megtörtént az új, modulrendszerű OKJ kidolgozása, amelynek bevezetése folyamatban van.

Megkezdődött a korszerű tananyagok kifejlesztése és a térségi integrált szakképző központok (TISZK) kialakítása. Az elmúlt ciklusban tizenhat TISZK kialakításához tudtunk uniós forrást biztosítani. Megtudtuk azt is, hogy TISZK-ek továbbfejlesztése elkezdődött, ehhez jelentős források állnak majd rendelkezésre.

A konferencián felmerült az is, hogy a szakemberhiány hogyan hat ki a két ország közötti munkaerő áramlásra, különös tekintettel arra, hogy legkésőbb 2011-ben megindulhat a munkaerő szabad migrációja.

Köztudott, hogy Európa szerte egyre égetőbb a szakmunkáshiány. Vannak azonban olyan - nálunk szerencsésebb helyzetben lévő - országok, amelyek ezt „importtal” részben meg tudják oldani. Nálunk, úgy tűnik, a külföldiek magyarországi munkavállalása nem jellemző, elsősorban ennek a kínált alacsony bér az oka. Sokat vártunk attól, hogy ha Románia és Bulgária csatlakozik az Unióhoz, akkor elsősorban a román állampolgárságú szakemberek fogják a hiányt pótolni, ez azonban, úgy tűnik hiábavaló bizakodás volt. Ugyanis, 2007. első negyedévében mindössze hatezer román állampolgár érkezett Magyarországra munkavállalási céllal. Ugyanakkor például Spanyolországba ugyanezen céllal 110 ezer román és 90 ezer bolgár állampolgár utazott.  Ennek okai nyílván a kínált bér mértékében keresendők.

Legkésőbb négy év múlva, 2011-ben megindulhat a munkaerő szabad áramlása. A magyar munkaerő korlátozás nélkül utazhat Nyugat felé. Valószínűleg az osztrák oldalon nagyobb számban fog megjelenni a magyar munkaerő, köztük a hiányszakmákban dolgozó szakmunkások. Erre a változásra fel kell készülni mind az osztrák, mind a magyar félnek. Igaz, hogy a magyar munkaerő nem tekinthető mobilnak, de a hiányszakmákat érintő elvándorlás súlyosan érintheti a magyarországi vállalkozásokat. Mi lenne a megoldás a várható problémák elkerülésére? Mindenek előtt jelentős béremelés, ami ugyan nem megy egyik napról a másikra, de ezzel szembe kell nézni. Természetesen a szakképzésre is koncentrálni kell, hiszen még nagyobb szükség lesz a kieső hazai munkaerő pótlására.

Kámán István

képzési osztályvezető

Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ