Hatvan város és körzete természeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt heterogén. A kistérségben jelentős ipari üzemek találhatók. Az ipari parkba 1997-től folyamatosan települnek be a cégek, jelenleg a második ipari park kialakítása van folyamatban.

Ezek alapján elmondhatjuk magunkról, hogy a munkahelyek tekintetében válogathatunk. Mégsem gondolom azt, hogy minden problémánkra ez lenne a megoldás, hiszen az itt lakó 25000 főből 1800 regisztrált munkanélkülit tartunk nyilván éves átlagban, a foglalkoztatottság 51 %-os. Sajnos az álláskeresők képesítése nem minden esetben találkozik a munkáltatói elvárásokkal.

A tavalyi év harmadik negyedévében a szociális igazgatásról szóló 1993. évi III. törvény változása új feladatot hozott a polgármesteri hivatalok számára, egy új típusú megállapodás megkötése vált szükségessé, miszerint a rendszeres szociális segélyben részesülő ügyfeleit, beilleszkedést segítő programba kell, hogy bevonja, akár külső segítséggel is. Ez a segítő intézmény lehet családsegítő, vagy idősek otthona is. Az eddig érvényben lévő kétoldalú megállapodást bővítették ki háromoldalúvá, ahol az önkormányzat és a kirendeltség mellett a családsegítők kerültek be szolgáltatóként. A kistérségben három megállapodás született meg, amely lefedi valamennyi, a kirendeltségünk vonzáskörzetében tartozó települést.

A megállapodás célja, hogy a munkanélküli ellátásból kikerült, az önkormányzati szociális gondoskodás körébe kerülő, nem foglalkoztatott személyek számára minél nagyobb esélyt biztosítson a tartós, vagy átmeneti foglalkoztatásra, feltárva az elhelyezkedést, nehezítő tényezőket, életvezetési tanácsokkal segítve szemléletváltásukat. A vállalt célok mindenki számára elfogadhatóak voltak, mindenki várakozással tekintett az együttes munka elé. Nagyszerű volt éppen ezért, hogy egy aktuális önkormányzati pályázat kapcsán a különböző három intézmény ügyintézői egy háromnapos tréningen vettek részt Gyöngyöstarjánban. A tréning a tervezett programja mellett lehetőséget adott ismerkedésre, kötetlen beszélgetésekre a közös munkánkat illetően is.

 A megállapodást aláíró intézményekkel külön-külön programindító megbeszéléseket tartottunk, majd minden második hónapban esetmegbeszélésekre került sor. Ezeken, a megbeszéléseken a beilleszkedést segítő programba bevont személyeket egyenként értékeljük, aszerint, hogy melyik intézmény mit tett az elmúlt időszakban az elhelyezkedése érdekében. Értékeljük az eredményeket, levonjuk a következtetéseket, és kijelöljük a további feladatokat, magunknak, és az ügyfél további tennivalóiban is megállapodunk. Meghatározva a pozitív kimenetet, ami nem minden esetben az azonnali munkavállalás. Ilyenkor hárul nagyobb feladat, esetünkben a családsegítőkre, mint szolgáltatóra. Amikor már felszínre kerülnek az elhelyezkedést gátló és korlátozó tényezők, akkor az ügyfél egyetértésével beilleszkedési terv készül. A terv tartalmazza a három intézmény és az ügyfél feladatait, és hogy előre láthatólag mennyi időt vesz igénybe a megvalósítása. Az esetek többségében a pozitív kimenetet biztosítaná, ha a környezetünkben több, rehabilitációs munkakör, védett, családbarát munkahely lenne.

Eltelt egy év, eljött az ideje, hogy megbeszéljük a tapasztalatait, értékeljük az eredményeit, és hogy ki miként élte meg az eddigi közös munkát. Az volt a tapasztalat, hogy a rendszeres szociális segélyesekkel való foglalkozás az önkormányzatok és a munkaügyi központ munkájában nem újdonság, hiszen több éves múltra tekint vissza. A szociális ellátók számára nehézséget okozott, hogy ehhez az új típusú munkához nem kaptak pluszforrásokat, nehezen tudták a munkához szükséges feltételeket megteremteni. A megyei munkaügyi központ ezért egy megyei program keretén belül, lehetőséget adott arra, hogy támogatott foglalkoztatás keretén belül, a már meglévő programjukhoz a humánerőforrást biztosítsák. Még mindig dilemmát okoz a számukra, hogy a „szociális lelkükkel” nehezen tudják összeegyeztetni a velük szembe állított elvárásokat, ezen túl, a szemléletük is eltérő.

Mi a kirendeltség miben látjuk a közös munka hozadékát? Az eddigi szolgáltatásainkkal, tanácsadással, pszichológus bevonásával, állásajánlatokkal, képzési lehetőségekkel, rendezvényekkel, állás és képzési börzékkel segítettük elő a szociális ellátórendszerbe került ügyfeleink munkaerőpiacra való visszatérését. A háromoldalú megállapodások megkötésével, és a kéthavonkénti esetmegbeszélésekkel, sokkal több információt tudtunk meg ügyfeleinkről, hamarabb szembesültünk az elhelyezkedést nehezítő problémákkal. Az erre tett intézkedésekkel, növekszik az esélye annak, hogy rövid idő alatt feloldásra kerülnek a gátló tényezők, és visszakerülnek közös ügyfeleink a munkaerőpiacra. Ma már zökkenőmentes az információ a három intézmény között, rendszeresen részt veszünk egymás rendezvényein, amely nem csak azt a célt szolgálja, hogy egymás munkájában partnerek legyünk, hanem az ügyfélben is tudatosítjuk, hogy együttműködve segítjük őt. A közös minisztérium létrejöttével, a megkezdett munka várhatóan szorosabbá, szabályozottabbá, még hatékonyabbá válik. Szívesen vennénk, ha e témában országos szinten megismerhetnénk más kirendeltségek módszereit, eredményeit. Amennyiben megoszthatnánk egymással tapasztalatainkat, egészen biztosan visszaigazolnák eredményeink.