A közelmúltban a főigazgató kezdeményezésére az FH-ban az Osztrák Foglalkoztatási Szolgálat (Arbeitsmarktservice=AMS) két vezető munkatársa részletesen ismertette tevékenységüket. Feladatuk és céljuk ugyanaz, mint az ÁFSZ feladata: a munkanélküliség csökkentése, a munkanélküliek helyzetbe-hozása. Ezen keresztül segíteni kell a családokat, és a megfelelő munkaerők biztosításával a cégeket is. Ezt a feladatok azonban egészen másképpen oldják meg mint mi.

Ausztriának 8 millió lakosa van, ebből 4 millió foglalkoztatott. A munkanélküliek átlagos létszáma 250 ezer fő. Az ILO módszer szerint számított munkanélküliségi rátájuk 4,5 %, jóval alacsonyabb, mint nálunk. Ez részben annak köszönhető, hogy az osztrák gazdaság ütemesen fejlődik, részben a magas szintű munkaerőpiaci szolgáltatásoknak. A szolgálatban dolgozók Ausztriában nem köztisztviselők. Az osztrákok ezt a formát közszolgáltató vállalkozásnak tekintik, amihez hasonló Magyarországon nincsen. A kormány megbízásából a Minisztérium évente 7-8 indikátor segítségével megszabja a szolgálat legfontosabb feladatait, pl. azt, hogy egy évben hány munkanélkülit kell átképezni, vagy hány munkanélkülit kell állásba helyezni. Náluk 99 kirendeltség működik, amelyek 9 regionális központhoz tartoznak. Számunkra szinte hihetetlen, de így van: a regionális szervezeti egységek nem önálló jogi személyek. Úgy működnek, mint egy bankfiók, vagy vállalati telephely. Érdekes még, hogy az osztrák szolgálat sok non-profit szervezettel működik együtt. A foglalkoztatási programok kivitelezésére szociál-ökonomiai (SÖB) üzemeket hoztak létre. Az eltérések közé tartozik az is, hogy az Európai Szociális Alaptól megnyert forrásokat, nem külön szabályok szerint könyvelik, hanem ezeket integrálják a nemzeti pénzforrásokba. Nem csak a könyvelés szabályai, hanem a felhasználási előírások is teljesen azonosak a nemzeti és az EU-s pénzforrásoknál. Eleinte náluk is sok gondot okozott a programok előfinanszírozása, ma már ezt a munkát a pénzügyminisztérium végzi, így nincsenek likviditási problémáik. A humánerőforrás fejlesztését szolgáló EU-s források hatvan százalékát a szolgálat kapja, húsz százalékát az oktatási minisztérium, tíz százalékát a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával és képzésével foglalkozó szervezetek, a maradék tíz százalékot a foglalkoztatási paktumok. Nincs külön az ESZA források bonyolításával és pályáztatásával foglalkozó szervezet. Ezeket a pénzforrásokat a minisztérium osztja régiókra, rendszeres a források újraelosztása, oda adnak többet, ahol jobb a források megtérülése.

Érdekes még az is, hogy a cégek ma már nem a közvetítésért keresik meg az osztrák szolgálatot. Inkább alkalmazottaik továbbképzéséhez kérnek a szolgálattól állami támogatást. Ausztriában nincsen szakképzési hozzájárulás, a képzési költségek egyharmadát a cégnek kell állni. Figyelmüket egyre inkább a kis- és középvállalatokra fordítják. Hiteles konzorcium kiközvetítésével a szolgálat költségére megvizsgálják szakemberek a szervezeti struktúra hatékonyságát és a továbbképzés célszerűségét. Az említett konzorcium képviselője javaslatot tehet a cég létszámának csökkentésére is. A szolgálat ezen tevékenységét a szakszervezetek gyakran bírálják, ők ezt még is sikeres funkciónak találják. Regionális szinten és országos szinten is tripartit igazgató tanácsok határoznak az egyes aktív eszközök súlyozásáról. Ezek jórészt a hazai MAT funkcióit látják el.

A konzultáción sok új dolgot hallottunk, kérdéseinkre válaszoltak, az osztrák kollégák a fentiekben vázlatosan ismertetett, de a miénktől gyökeresen eltérő rendszert már több mint 10 éve alkalmazzák, és beváltnak tekintik. Manapság sokat hallunk arról, hogy az FLT módosításával jövőre újra kell szabni az ÁFSZ működési mechanizmusát. Ennek a magyar helyzet elemzésére kell épülni, de átültethetnénk néhány osztrák megoldást is.

Dr. Rózsa József