„ A támogatások zömét a kis- és középvállalatok felé kell irányítani,

mivel csak itt van reális lehetőség a foglalkoztatás növelésére. „

Munkaügyi Tanácsok országos konferenciája Balatonfüreden

A munkaügyi központok vezetői, a munkaügyi tanácsok mindhárom oldalának képviselői, a képző központok igazgatói, valamit a minisztérium és a Foglalkoztatási Hivatal vezetői a munkaügy aktuális kérdéseit, köztük a modernizáció témáit vették górcső alá. A november végi tanácskozáson csaknem 150-en vettek részt.

Az alábbiakban a legfontosabb megállapításokat foglaljuk össze.

Nemzeti Fejlesztési Terv II.

Elöljáróban meg kell említeni, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv I. a 2004. és 2006. közötti időszakra vonatkozik, és 1350 milliárd Ft támogatással számol. Most készül az NFT II., amely a 2007.-2013. közötti időszakot öleli fel, a felhasználható összes támogatás 15. 500 milliárd Ft. Ez még akkor is hatalmas összeg, ha a keret 1/3-át a magyar költségvetés állja. E forrásból táplálkozik a HEF OP is. A Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 1. 1-es programjának keretében például eddig 10 milliárd Ft felhasználásáról született döntés, ebből 8 milliárd Ft az előleg, és a számlák alapján ténylegesen ki is fizettek 2 milliárdot. A pályáztatás nehézkes volt, az értékelő jelentések botladozva készültek, sok gondot okozott és okoz a közbeszerzési törvény alkalmazása. Talán az év végén már elmondhatjuk, hogy a folyamatok felgyorsulnak, az SZJA módosításánál kedvezően fogadták egyes javaslatainkat (ilyen volt pl. az, hogy aki képzésben vesz részt, utazási költsége 2005. jan.1-től visszamenőleg költségként elszámolható). A kiképzett vagy átképzett emberek áthelyezése sokszor azon bukik meg, hogy az adott régióban nincs kereslet a munkaerő iránt.

Az agrár- és vidékfejlesztés 2007.-től teljesen külön fog szerepelni, ezen időszak célja az életminőség és társadalmi jólét fokozása. Fontos még, hogy a bérek – megalapozottan – növekedjenek, több legyen a munkahely és magasabb szakképzettséget igénylő munkahelyek létesüljenek. A munkahelyteremtés problémája a konferencián némiképp másként merült fel, mint eddig. Többen hangoztatták, hogy a gazdaságba kívülről nem szabad beavatkozni és egyébként rengeteg fejlesztési forrás található. A tőketulajdonosok keresik a befektetési lehetőségeket. Hazánkban a multinacionális vállalatok adják a nemzeti jövedelem nagyobb részét, de a létszámnak csak a 20 százalékát foglalkoztatják. Náluk a műszaki fejlesztés teremt új és modern munkahelyeket, ahol a termelékenységet preferálják a létszámfejlesztéssel szemben. Ezért a támogatások zömét a kis- és középvállalatok felé kell irányítani, mivel csak e körben van reális lehetőség a foglalkoztatás növelésére. A rendelkezésünkre álló alapokat az említett cégek segítésére kell használni, valamint a legkülönb aktív eszközökkel növelni kell a munkanélküliek alkalmazkodóképességét.

A munkahelyteremtésről

Az Európai Unió országaiban a nemzeti jövedelem növekedésének zömét a termelékenység adja, nálunk pedig a létszám. Japánban az elmúlt évtizedekben az évi 5 %-os gazdasági növekedés 1, 5 %-os létszámcsökkenés mellett valósult meg. Nemcsak az alkalmazkodóképességet kell fejleszteni, hanem a munkaerő-piaci aktivitást is. Ezzel függ össze, hogy rendkívül magas az inaktivitás hazánkban. Ennek több oka van, például szerepet játszik a nem kellő különbség a szociális és munkanélküli, valamint a foglalkoztatotti jövedelem között.

Szociális párbeszéd

Szóba került a konferencián az Alkotmánybíróság bennünket érintő egyik határozata. Ez arra kötelezi a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztert, hogy 2006. tavaszára készítsen törvényt az érdekegyeztetésről és a szociális párbeszédről. Kiderült ugyanis, hogy a ma működő különböző érdekegyeztető fórumok - mindenekelőtt az Országos Érdekegyeztető Tanács - közhatalmi funkciót látnak el, megfelelő jogi szabályozás nélkül. Közhatalmi funkció alatt azt értjük, hogy az OÉT határozza meg évente a minimálbért és, hogy a MAT (Munkaerő-paci Alap Irányító Testület) állami eszközökről hoz döntéseket.

A munkaügyi tanácsok megfelelő jogszabályok alapján működnek, itt nincs szükség gyökeres változtatásokra. Fontos döntés a decentralizált munkaerő-piaci alapok felosztási arányainak meghatározása. Ez a munkaügyi tanácsok feladata. A munkát javítani lehetne azáltal, hogy az eddigieknél jobban hasznosítják a monitoring-elemzéseket, az egyes aktív eszközök hatékonyságát. Nehezítette ezen érdekegyeztető fórum működését a Regionális Szakképzési Bizottságok megalapítása, és a szakképzési források átcsoportosítása. Problémát jelentett, hogy a tanácson belül a munkáltatói oldal képviselői közül kerültek ki a kamarák megbízottai. A tanácsok képviselői szívesen veszik, ha nemcsak a helyi munkaügyi központtól, hanem az FH-tól, adott esetben az FMM-től is kapnak tájékoztató jellegű információs anyagokat.

Szakképzés

Napirenden van az Országos Képzési jegyzék átalakítása. Ez a dokumentum jelenleg 800 szakmát tartalmaz, ez egy éven belül 400-ra módosul. A szakmákat ma 8 karakter jellemzi, a jövőben pedig 16 karakter. Előtérbe kerülnek a modulok, illetve a különféle kompetenciák alkalmazása. A szakképzési rendszer nehezen idomul a munkaerőpiac igényeihez, még ma is vannak komplett szakközépiskolai osztályok, ahol szinte minden végzős álláskeresőként regisztráltatja magát.

A konferencián szó volt a struktúraváltás nehézségeiről. Az oktatók ma nyilván azt tanítják, amihez értenek. A rendelkezésre álló tankönyveket lehet használni. Ha elavult a kabinet- rendszer, akkor új kellene. Ahhoz azonban sok idő és sok pénz szükséges, hogy az oktatók szakismerete bővüljön, és korszerű tankönyvek, tanműhelyek legyenek. A konferencia hallgatói sokat várnak a TISZEK-től. Ezeknek lenne feladata a szakképzés koordinálása a munkaerő-piaci igényekkel. Eredményes működésükhöz sok mindennek kellene megváltozni. Lehangoló volt a szakképzés témakörével foglalkozó szekció véleménye a pályaválasztási tanácsadásról. Lehet, hogy nincs igazuk, de a munkaügyi tanácsok képviselői úgy vélekedtek: ez nem hatékony, véletlenszerű és a munkaerő-piaci szakértők által nehezen befolyásolható. Elismeréssel szóltak az évente 1 alkalommal rendezett pályaválasztási kiállításokról, de ezeket kevésnek tartották. E tekintetben nagy az önkormányzatok és az iskolák felelőssége. Volt, aki azt javasolta, hogy az iskolákban jelöljenek ki pályaválasztási felelőst, pedagógust. A kellő motivációk felkeltésére ugyanis az a néhány osztályfőnöki óra kevés.

A nyereség-érdekeltség alapján működő privát képzőcégek nem tartották helyén valónak a regionális képző központok finanszírozását. A résztvevők számára új információ volt a 2006. január 1-jén életbe lépő új finanszírozási rend, amely versenysemleges és előnyt biztosít a munkaerő-piacon hátrányos helyzetű rétegeknek. Felmerült még az a javaslat is a szekció ülésén, hogy meg kellene vizsgálni a különféle iskolák érdekeltségét. Azt a tényt, hogy egyesek szerint a nagyon gyenge iskolákról forgalomban vannak feketelisták. A diplomás-túlképzéssel kapcsolatban elhangzott, hogy az egyetemet és főiskolát végzetteknél a foglalkoztatási ráta 80 %-os, a középfokon végzetteknél 60%-os, az ennél is alacsonyabb végzettségűeknél mindössze 30 %-os. Miközben létezik diplomás túltermelés, a magas végzettség azonban segíti az elhelyezkedést.

Végezetül elmondható, hogy a meghívottak hálásak voltak az FMM-nek és az FH-nak a konferencia megszervezésért. Sok olyan új információt hallottak, amit munkájukban hasznosítani fognak. Az is igaz, hogy a résztvevők ismertettek több olyan ötletet és javaslatot, amelyeket a központ szervek képviselőinek érdemes volna megfontolni.

Dr. Rózsa József