„Rajtunk áll, hogy bebizonyítsuk mindenkinek: lehetséges egyidejűleg megvalósítani a versenyképes és szociálisan érzékeny-gondoskodó ÁFSZ-t."

Lendületben a foglalkoztatáspolitika! - Tanácskozott az ÁFSZ kibővített vezérkara Székesfehérváron 

A munkaügyi központok igazgatói, igazgatóhelyettesei, a regionális képző központok, valamint a munkaügyi kirendeltségek vezetői és természetesen a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium, illetve a Foglalkoztatási Hivatal irányítói vettek részt a szeptember 1-jén tartott országos szakmai napon. Közel 300 szakember volt jelen. A tanácskozás középpontjában a „100 lépés” kormányzati program munkaügyi intézkedéseinek előkészítése és annak végrehajtása állt.

Feltűnt, hogy az ilyenkor szokásos protokolláris jellegű előadások és a nem kimondottan jóízű, előre felkért hozzászólások helyett csak egyetlen előadásra került sor. Ezt a vitaindítót Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter tartotta. Az előadás után négy szekcióban folytatódott a kimondottan szakmai jellegű konzultáció. A vitát moderátorok irányították, és legalább 40 kirendeltségi kolléga tehetett fel kérdéseket, igényelte az egyértelmű definíciókat és a végrehajtásban az azonos szemléletet. Talán megbocsátja az olvasó egy régi történet felidézését. A valamikori első Athéni Olimpián a távolugrás selejtezői folytak, és valamiért sehogy sem sikerült a Rodosz szigetéről származó sportoló kvalifikálása. Maga sem értette a dolgot, hiszen mint mondta, otthon a szigeten sokkal nagyobbakat ugrott. Mire a szervezők azt mondták „Hic Rhodos, hic salta! Itt van Rodosz, most ugorj!” A mi alkalmunk Székesfehérvárott volt, ahol a már megismert munkaügyi lépések végrehajtásával és értelmezésével kapcsolatos kérdéseket fel lehetett tenni.

A következőkben a tanácskozás legfontosabb kérdéseit és tanulságait foglalom össze.

Helyünk a munkaerőpiacon

Csizmár Gábor miniszter úr kifejtette, hogy az elsődleges munkaerőpiacon az ÁFSZ-nek nincs meghatározó szerepe. Ismert az a célkitűzés, hogy növelnünk kell részesedésünket a munkaerő-piaci forgalomban, az elsődleges piacon azonban ez a terv eddig csak részben valósult meg. A vállalati kapcsolattartás az egyéb munkák miatt háttérbe szorult, talán a mostani, újszerű prognóziskészítés nem rontja, hanem javítja kapcsolatainkat a cégekkel. Ez azért fontos, mert a munkanélküliség csökkentésének legfontosabb eszköze a munkahelyek létrehozása, illetve a megbízható kirendeltségi információ az üres álláshelyekről. A munkaerőpiac egyébként viszonylag kiegyensúlyozott, a munkanélküliségi ráta az elmúlt egy évben kis mértékben emelkedett, a foglalkoztatási ráta pedig stagnált. Számos feltétele van annak, hogy ez utóbbi is növekedjen: pl. szükséges, hogy több üres állást jelentsenek be a cégek a kirendeltségeken. Legfontosabb feladatunk a megfelelő munkaerő kiközvetítése, valamint a munkaerőpiacon zajló állandó változások menedzselése.

A modernizáció

Az ÁFSZ alapjait 1991-ben rakták le, a szervezet 2006-ban lesz 15 éves. Legfőbb érdeme, hogy pillanatnyi megingás nélkül folyamatosan kiszolgálta ügyfeleit. Még azon a bizonyos csúcson is, amikor dupla annyi munkanélküli volt, mint napjainkban. Az elmúlt 15 évben a feladatok és az irányítási rendszer apróságokban sokat változott, az egész struktúra azonban elavult, bürokratikus és kézi irányítású hatósággá öregedett. Ezért volt szükséges már évekkel ezelőtt hozzákezdeni a modernizációhoz, jelenleg 6 komponens 500 célfeladatán csaknem 400 munkatársunk dolgozik. A modernizáció eredményeinek meg kell mutatkozniuk a kirendeltség falain kívül is. Rajtunk áll, hogy bebizonyítsuk mindenkinek: lehetséges egyidejűleg megvalósítani a versenyképes és szociálisan érzékeny-gondoskodó ÁFSZ-t.

20 kirendeltséget már európai szinten rendeztek be, ugyanez vár idén további 60 kirendeltségre, majd a következő években valamennyire.

A szervezet továbbfejlesztésénél 3 eddig kissé elhanyagolt feladatot emelnék ki. Az első egyfajta tartalmi integráció a munkaügyi központok és képző központok között. Nem igaz az a rosszindulatú hiedelem, hogy a jövőben a munkaügyi központ az eltartó, a regionális képző központ pedig az eltartott szerepét fogja játszani. A második problémakör a szabályozott együttműködés és feladat-elhatárolás az önkormányzatokkal, civil szervezetekkel, valamit a privát szektorral. Utóbbival szemben az ÁFSZ-en belül tapasztalok bizonyos fokú idegenkedést, pedig a közvetítő és átképző funkciókat néha sokkal hatékonyabban végzi a magán, mint az állami szektor. Ami harmadik feladatot illeti, itt az ügyfél-elégedettségről van szó. Partneri együttműködést szeretnénk kialakítani, hiszen a mi létünk legalább annyira függ az ügyféltől, mint az ő boldogulása tőlünk. Az elégedettségről sokat beszéltünk már. Arról kevesebbet, hogy ez fontosabb mérőszáma munkánknak, mint például a különféle ügyrendi előírások és eljárásrendi szabályok szó szerinti betartása.

15 munkaügyi lépés

Ezek a lépések, illetve intézkedések a szervezetben már ismertek, elkészültek. Tesztelés alatt állnak az eljárásrendek, remélhetőleg készülnek a gyakorlati megvalósítást szolgáló szoftverek is. A sok feladat közül a minisztérium vezetése 4 programra hívta fel a figyelmet.  Az elsőbe tartozik az úgynevezett elérhetőségi végpontok kiépítése. Szeretnénk közelebb kerülni az ügyfelekhez, átvitt értelmében szinte házhoz szállítani minden érdeklődő esetében álláskínálatunkat. A Dr. Tarcsi Gyula miniszteri biztos által irányított „gyorsító” csoport 350 új munkaerő-piaci végpontban, elektronikus elérhetőségben állapodott meg a munkaügyi központokkal és kirendeltségekkel.

A második feladatcsoport a munkanélküli segély illetve járadék felváltása az álláskeresési juttatással, illetve az álláskeresési segéllyel. Itt a legfontosabb azon megállapodások előkészítése, amelyek az ügyfelek és kirendeltség között születnek majd. Ezekben pontosan meg kell határozni az álláshoz jutás érdekében teendő lépéseket, mind az állampolgár mind a kirendeltség oldaláról. Előbb-utóbb választ kell adni arra a kérdésre is, hogy milyen következményekkel jár a megállapodás figyelmen kívül hagyása, elhanyagolása.

A harmadik csoportba sorolhatóak az új típusú közmunkák, amelyek közel 24 000 állampolgárnak nyújtanak legalább napi 6 órás elfoglaltságot azokban a téli hónapokban, amikor egyébként is nehezebb munkát találni.

A negyedik feladatcsoport a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának és támogatásnak újszerű szabályozása. Ismeretes, hogy idén november 1-jétől elkezdődik mind a megváltozott munkaképességűek, mind az őket foglalkoztató cégek és gazdasági társaságok akkreditálása az FH-ban.  Ezzel minisztérium azt szeretné elérni, hogy az állami támogatás valóban csak a rászorultak munkavállalását szolgálja, és ne adjon lehetőséget visszaélésekre, a nehéz helyzetben lévők kárán történő meggazdagodásra.

Az elkövetkező hónapok legfontosabb feladata a mi szakmánkban a munkahelyteremtés élénkítése, menedzselése. Remélhetjük, hogy a következő időszakban olyan új javaslatok  születnek majd,  amelyek érezhető módon növelik a foglalkoztatottak számát.

Dr. Rózsa József