Az első Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) humánerőforrás-fejezetének egyik utolsó pályázataként 2006. végén hirdette meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program és EQUAL Közösségi Kezdeményezés Irányító Hatóság (HEFOP IH) a „Társadalmi befogadás elősegítése a szociális és munkaügyi szolgáltatások együttműködési modelljének kidolgozásával” című HEFOP 2.2.2 intézkedést.

A program hosszú távú célkitűzése a társadalmi beilleszkedés elősegítése és a foglalkoztatottság növelése az aktív korú nem foglalkoztatott emberek aktivizálásával.

Az átfogó célkitűzés az aktív korú nem foglalkoztatott népesség aktivizálására irányuló szolgáltatások hatékonyságának javítása a szociális területen tevékenykedő szakemberek és önkéntesek kompetenciáinak fejlesztésén („A” komponens), valamint a szociális és munkaügyi szolgáltatások integrációján alapuló együttműködési modell kialakításán („B” komponens) keresztül.

A „B” komponens közvetlen célcsoportjába hátrányos helyzetű, aktív korú nem foglalkoztatott emberek és családtagjaik tartoznak.

A program várható fontos eredményei, hatásai között szerepelő célok értelmében:

A szociális és munkaügyi szolgáltatások rendszere nyitottabbá és felkészültebbé válik az integrált szolgáltatások elindítására. A munkaügyi és szociális szolgáltatásokat igénybe vevő hátrányos helyzetű aktív korú nem foglalkoztatott emberek több és hatékonyabb segítséget kapnak annak érdekében, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra.

Javul, erősödik az együttműködési készség, lehetővé válik a közös nyelvhasználat a munkaügyi és a szociális szolgáltató szektor szereplői között.

A kísérleti projektek feladata, hogy a hátrányos helyzetű emberek széles köre számára kidolgozzanak olyan új módszertani modelleket, szolgáltatásokat, egyéni fejlesztéseket, amelyek során a munkaerőpiacra történő integrációjuk megkezdhető, illetve megoldható.

Minden projektnek minimálisan fel kell keresnie ötszáz olyan embert, aki vállalja az együttműködést. Ezt követően egy saját szempontok alapján kidolgozott kiválasztási eljárás keretében ki kell jelölni közülük száz főt, akikkel a részletes fejlesztési folyamat megtörténik. Közülük a közös munka eredményeként ötven fő esetében kell pozitív kimenetet igazolni, azaz munkába helyezni, képzésbe juttatni, foglalkozási rehabilitációba irányítani, vagy a munkába járás, munkavállalás feltételeit megteremteni.

A tizenkét hónapos kísérleti időszakban a projekteknek ki kell alakítaniuk egy olyan munkaszervezetet is, amely képes az integrált működésre, és egy olyan, a térségükre kialakított hatékony működési modellt kell létrehozni, amelynek minden egyes tevékenységét, feladatát, szolgáltatását részletesen dokumentálni szükséges.

Az így létrehozott hét projekt tapasztalatainak felhasználása alapján készülhet el az a modell, amely megfelelő infrastruktúrával kiegészítve megalapozhatja a ma még egymástól külön, elválasztva létező és működő munkaügyi és szociális területet.

A dombóvári projekt

A pályázati kiírás értelmében csak a Dél-dunántúli, Közép-magyarországi, Észak-alföldi régióban jelentkező konzorciumok adhattak be pályázatot. A részvételnek feltétele volt, hogy minden esetben vegyenek részt a munkában önkormányzatok, munkaügyi központok és családsegítő központok.

Ezen előzmények után adta be Dombóvár Város Önkormányzata a Tolna Megyei Munkaügyi Központtal (jogutódja Dél-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ), a „Kapaszkodó Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltató Központ Társulással, a Dombóvári Lakás és Városgazdálkodási Kht.-vel és a Dombóvári Jóléti Szolgáltató Kht.-vel konzorciumi partnerségben pályázatát, amely az „Egy nyelvet beszélünk!” – a foglalkoztatási és szociális szervezetek együttműködési modellprogramja Dombóváron címet viseli.

A sikeres pályázat után a projekt indulása 2007. január 16-án, a Térségi Szociális és Foglalkoztatási Központba összehívott programindító napon történt meg. A tájékoztatón a kistérség önkormányzatai, a városi intézmények, kisebbségi önkormányzatok közel ötven fős érdeklődő tábora hallgatta végig a tájékoztatókat és kötelezte el magát a projekt mellett.

Ezt követően a konzorciumi partnerek létrehozták a megvalósításért felelős menedzsmentet, kijelölték az egyes területek felelőseit, megkezdték a projekt feladatainak előkészítését.

A munkával egyidejűleg 2007. március 9-én ünnepélyes keretek között hivatalosan is megalakult a megvalósító szervezetek vezetőinek részvételével a projektet felügyelő Konzorciumi Tanács.

Az országos programot a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet (SZMI) és a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) által alkotott konzorcium irányítja. Fontos szerepet tölt be munkaügyi és szociális szakemberekből álló Szakmai Irányító Testület (SZIT), amely elsősorban stratégiai kérdésekkel foglalkozik.

A megvalósítás mindennapjait egy külső tanácsadó cég szakembereiből álló Szakmai Fejlesztő Munkacsoport (SZFM) is segíti részben azáltal, hogy minden projektnek önálló tanácsadója van, akivel a megvalósítás napi problémáit egyeztetni lehet, részben azzal, hogy a megvalósítás tizenkét hónapja alatt folyamatosan képzéseket szerveznek a projektek számára országosan és helyi szinten egyaránt.

Az első, 2007. februárjában tartott központi képzésen minden projekt megismerkedhetett a többiek integrációs elképzeléseivel.

2007. márciusában Dombóváron a konzorciumi partnereknek, térségi önkormányzatok szociális ügyintézőinek, roma szervezetek képviselőinek szervezett helyi képzésen a dombóvári specialitások és adottságok figyelembe vételével közösen megfogalmaztuk és kialakítottuk a sajátos „Dombóvári integrációs modellt”.

Meghívásunkra a második központi képzésnek szintén Dombóvár adott otthont 2007 májusában.

A képzés két napján értékeltük a projekt bevonási szakaszának eredményeit és megvitattuk az egyéni fejlesztéshez szükséges diagnózis felvételének módszertanát és beszéltünk a fejlesztési tervek szükségességéről.

Ennek tapasztalatait felhasználva történt meg a központilag előírt száz fő kiválasztása.

2007. június elején újabb helyi képzésen kerítettünk sort az egyéni fejlesztési tervek részleteinek kidolgozására, a lehetséges veszélyek és buktatók feltérképezésére.

Eddigi eredmények

A központilag meghatározott ütemezés szerint 2007. április végéig megtörtént a projekt iránt érdeklődők felmérése.

Az adatlapfelvétel során meg kellett küzdenünk a célcsoport részéről előre várható alacsony érdeklődési és motiváltsági szinttel és az élethelyzetükből adódó valamennyi problémával.

Szerencsére mindezek ellenére az elvárt ötszáz fővel szemben 528 esetben rögzítettünk adatlapot, melyhez egy saját fejlesztésű adatbázis rendszert is alkalmaztunk.

A munka során felhasználtuk a Családsegítő Szolgálat munkatársainak segítségét, akik valamennyi rendszeres szociális segélyben részesülővel személyesen beszéltek. A Gyermekjóléti Szolgálat területi családgondozói a kistérség további tizenöt településén, az adott önkormányzat segítségével felkeresték a rendszeres szociális segélyben részesülőket, és saját adatbázisukból látens munkanélkülieket, halmozottan hátrányos helyzetű személyeket vontak be. Jelentős létszámot szólított meg a Dél-dunántúli Munkaügyi Központ Dombóvári Kirendeltsége, segítette munkánkat a „Dombóváriak a Dombóvári Munkanélküliekért” Jóléti Szolgálat Alapítvány Állj talpra programja és a Dombóvári Közhasznú Roma Alapítvány is.

A velünk együttműködést vállalók néhány fontosabb jellemzője

Az érdeklődők létszáma a kistérség lakosságszámának megfelelően alakult. Mivel a tizenhat település lakóinak többsége Dombóváron él, ezért nem meglepő, hogy innét érdeklődtek a legtöbben, 323-an (61%) a projekt iránt.

A jelentkezők több mint 80%-a (466 fő) mondta azt, hogy az elmúlt két évben egy évnél hosszabb ideje nem dolgozik, és közöttük 209-en vannak azok, akik másfél évnél hosszabb ideje nem dolgoznak.

Az ötven év felettiek aránya megközelíti a 20%-ot.

Iskolai végzetséget tekintve 302 ember (57%) általános iskolai végzettséggel (8 vagy 10 osztállyal) rendelkezik 47-en a 8 osztályt sem végezték el, így együttes arányuk 66%.

175-en (33%) vannak, akik középfokú végzettséggel, többnyire szakmunkásképzővel rendelkeznek, közülük az érettségizettek száma tizenöt fő. Az érdeklődők közül mindössze négyen rendelkeznek felsőfokú képesítéssel. A szakképzettséget tekintve némiképp jobb a helyzet, mert 290-en vannak, akik valamilyen iskolarendszerű vagy OKJ-s végzettséget szereztek.

A heti rendszerességgel tartott munkamegbeszéléseken a konzorciumi partnerszervezetek vezetőiből alakult Stratégiai Munkacsoport legfőbb feladatának tekintette a kiválasztás szempontrendszerének kialakítását. A kiválasztás során az alábbi fontos szempontokat vették figyelembe:

·        integrált szolgáltatás nyújtásának szükségessége

·        területi elv érvényesülése

·        6/1996. (VII. 16) MüM rendelet szerinti támogathatóság

A fenti szempontok alapján végül száztizenegy fő került kiválasztásra.

A résztvevők több, mint 90%-a (101 fő) mondta azt, hogy az elmúlt két évben egy évnél hosszabb ideje nem dolgozik és közöttük 44-en vannak azok, akik másfél évnél hosszabb ideje nem dolgoznak. 17 főnek egyáltalán nem volt még munkaviszonya, 25-en pedig az elmúlt két évben csak közmunkán, közcélú munkán dolgoztak. 18%-uk (20 fő) megváltozott munkaképességű, fogyatékos személy vagy krónikus beteg, ami miatt jelenleg egyáltalán nincs lehetősége munkavállalásra.

A projektbe vontak között – az érdeklődőkhöz hasonlóan – a Dombóváron élők vannak többségben (76 fő).

Iskolai végzetségüket tekintve 57 ember (51%) általános iskolai végzettséggel (8 vagy 10 osztállyal) rendelkezik tizenegyen a 8 osztályt sem végezték el, így együttes arányuk 61%. Negyvenketten (38%) vannak, akik középfokú végzettséggel, többnyire szakmunkásképzővel rendelkeznek, közülük az érettségizettek száma három fő. A résztvevők közül mindössze egy főnek van felsőfokú diplomája. A szakképzettséget tekintve 60%-uk mondta azt, hogy rendelkezik valamilyen (iskolarendszerű vagy OKJ-s) szakképzettséggel.

A projektbe jelentkezett és oda felvett emberek adatait összehasonlítva megállapítható, hogy a kiválasztás során sikerült megtartani az adatlap felvétel szerinti arányokat.

A kiválasztott száztizenegy fővel a személyes fejlődésükért felelős esetmenedzserek megkezdték a közös munkát. 110 esetben már sikerült a fejlesztéshez szükséges diagnózist felállítani és ez alapján a konkrét intézkedéseket tartalmazó egyéni fejlesztési terveket elkészíteni.

Az egyéni fejlesztési tervek alapján az egyenként 15-16 ügyfél sorsát felügyelő esetmenedzserek segítségével megkezdődött az a fejlesztési folyamat ahol a legkülönbözőbb szolgáltatások (a rehabilitációs tanácsadástól az adósságrendezésig) biztosításával igyekszünk segítséget nyújtani az ügyfelek reintegrálásában.

A szakmai munka mellett fontos feladatunk volt az együttműködésre vonatkozó modell kidolgozásában való részvétel. Kollégáink aktívan közreműködtek az értékelési, a diagnózis eljárásokkal foglalkozó, a dokumentációs, a ügymenet kidolgozási, az integrációs és a kommunikációs tematikus csoportok munkájában egyaránt, ezzel segítve, hogy valóban kialakulhasson a szükséges összhang, és valóban egy nyelven beszéljünk a közös munkában.

A projekt jelenlegi előrehaladása alapján jó esélyünk van arra, hogy a kitűzött célokat elérjük, és egy újszerű megoldást dolgozzunk ki az integrációra.

Dr. Ganczer Tamás (munkaerő-piaci mentor – Dél-dunántúli RMK),

Ruzsits Éva (igazgató -„Kapaszkodó” Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltató Központ Társulás),

Nagyné Messinger Tímea (szakmai vezető - Dombóvár Város Önkormányzata)

Kiss Béla (projektmenedzser – Dombóvár Város Önkormányzata)