Foglalkoztatás és (vagy) termelékenység   Kicsit messzebbről kezdem az eszmefuttatást. Az elmúlt ötven évben, vagy ezen belül bármely tíz éves időszakban a foglalkoztatás és termelékenység egymáshoz viszonyított arányát az jellemezte, hogy ha a termelékenység dinamikája gyorsan nőtt, lelassult a foglalkoztatás növekedése. És fordítva: ha a foglalkoztatás dinamikája gyorsult, mérséklődött a termelékenység növekedése. Ugyan ez a helyzet a legutóbbi években is. A termelékenység dinamikájával meg lehetünk elégedve, a foglalkoztatási szint viszont alig változik. Talán ennek is köszönhető, hogy lemaradásunk az EU adataihoz képest a foglalkoztatási szintben sokkal nagyobb mértékű, mint a termelékenységet illetően. Ismeretes, hogy az önkormányzati és területfejlesztési miniszter nemrég beszámolt az EU illetékes bizottsága előtt, a lisszaboni akcióterv teljesítéséről.

Rózsa József (FSZH)

Kifejtette, hogy Magyarország számára hosszú távon a foglalkoztatás növelése a legnagyobb probléma. Elmondta, hogy Magyarország lényegesen elmarad az EU foglalkoztatási rátájától. Hazánkban a munkaképes korú lakosság körében, a munkaerőpiacon megjelenők aránya 58%, ugyanez az adat az EU-ban 65%. A magyar gazdaság hosszú távon akkor lehet versenyképes, ha aktivizálja jelentős munkaerő-tartalékait és gazdasága egészében a tudás alapú iparágak felé tolódik el. A termelékenység gyors növekedése pedig javítani fogja a versenyképességet és olyan forrásokat generál, amelyek lehetővé teszik nemzeti forrásokból is a munkahely teremtését.

Gyakran felteszem a kérdést magamnak és másoknak is: hazánkban mely szervezet ösztönzője és gazdája a termelékenység problémakörének, e mutatónak miért nincsen létjogosultsága a tervezésben? A mai gyakorlat már hosszú évek óta az, hogy a termelékenység egy számláló és nevező eredménye, nem nagyon foglalkozunk tartalékaival. Egyik ilyen tartalék lehetne a magas beruházási hányad, erre azonban a mai körülmények között az egyensúly méretei miatt nincsen mód. Ma az EU-tól pályázott források jelenthetik az egyetlen erőforrás-különbséget. Józanul gondolkodva be kell látnunk, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése nem építhető csak az EU-tól pályázott forrásokra. Közismert, hogy a multinacionális vállalatok adják a nemzeti jövedelem zömét, ők viszont saját mozgástörvényeikből kiindulva a termelékenységet preferálják a foglalkoztatás növekedésével szemben. Reálisan azzal számolhatunk, hogy a létszámbővítés csak a kis és középvállalatoknál reális elvárás. Jól felismerte ezt az SZMM és az FSZH, amikor programba vette az ilyen cégek fokozottabb támogatását, a feléjük irányuló sokoldalú tanácsadást.

Az utóbbi hónapokban a szakmai sajtó több alkalommal is idézte José Manuel Barroso európai bizottsági elnök egy korábbi gondolatát. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a dolgok így mennek tovább, akkor az USA lesz a világ fejlesztési központja, Kína a gyártóközpont, India a szolgáltató központ és Európa a világ múzeuma. Ez is arra utal, hogy javítani kell a gazdaság versenyképességét, miközben ma a legfontosabb feladat a növekedés és egyensúly dilemmájában az utóbbi javítása.

A felülvizsgált Nemzeti Akcióprogram is legfontosabb célként az egyensúly megteremtését jelölte meg, mint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási ráta emelésének előfeltételét. Ebből a szempontból az utóbbi egy év sikeres volt, mivel a sok intézkedés eredményeképpen változatlanul jól halad a hiánycsökkentési pálya.

Merre az előre?

A munkaerőpiac kínálati oldala fokozatosan változik, a szakképzés struktúra átalakításának eredményeképpen a képzésben jobb az alkalmazkodás a munkaerőpiac igényeihez. A nyugdíjrendszerben végrehajtott és tervezett intézkedések is feltehetően kicsit változtatják a kínálati oldalt, a jövőbeni nyugdíjasok foglalkoztatásának szabályozása növeli a pályakezdők elhelyezkedésének esélyeit.

Átalakul a szociális szolgáltatások rendszere, a kormány 2007 júliusában nyújtotta be az Országgyűlésnek egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatát. Ez sok mindent átalakít, igyekszik megvalósítani azt a célt, hogy a szociális ellátások rendszere ne garantáljon jobb megélhetést, mint az álláskeresési rendszer. A szociális ellátásoknál jobban érvényesül majd a rászorultság elve. 2008. évtől a rosszabb vagyoni és jövedelmi viszonyokkal rendelkező személyek után magasabb, a jobb jövedelmi és vagyoni viszonyokkal rendelkezők után pedig alacsonyabb normatíva vehető igénybe. Döntések születtek a komplex foglalkoztatási rehabilitáció 2008. január 1-jétől történő fokozatos bevezetésére, amely némileg javítja a munkaerőpiac kínálatát.

Említettük, hogy változások lesznek a nyugellátások területén. A módosított szabályozás a nyugdíjazási korcentrum növelését célozza, és korrigálja a korhatár előtti nyugdíjazás egyes kedvezményes szabályait. A korhatár előtti nyugdíjazás esetén az új szabályok egyértelmű viszonyt teremtenek a nyugdíjas státusz és az aktív keresők között. A korai nyugdíjazás feltételei 2008. január 1-jétől kiegészülnek az aktív biztosítási jogviszony megszüntetésével. Az a cél, hogy a korai nyugdíj mellett csak esetenkénti munkavégzés jöjjön létre, ellenkező esetben a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. A már elfogadott szabályozás szerint az éves minimálbért meghaladó kereset elérésétől kezdődően kell a nyugdíj folyósítását szüneteltetni. A törvényes nyugdíjkorhatár felett ilyen korlátozás nem lesz. Az említett új szabály a 2007. december 31-et követő nyugdíjazásokra vonatkozik, 2010-től kezdődően viszont kiterjed minden korhatár alatti nyugdíjban levőre, függetlenül a nyugdíjba vonulás dátumától.

Meghívott újságíróként az ősz folyamán részt vettem az OÉT több ülésén, ahol többször is vitatták a korkedvezményes nyugdíjrendszer reformját. Ez a téma ugyanis a nyugdíjpolitika „zománctáblás ügye”, amely szinte sohasem kopik el. Mindenki belátja, hogy a munkakörülmények változása miatt a korkedvezmény szabályrendszerét meg kellene változtatni, ez azonban igen nehéz feladat. Egyelőre az várható, hogy a korkedvezményes jogosultság fedezésére a foglalkoztatók fokozatosan 13%-ra emelkedő járulékot fizetnek a Nyugdíjbiztosítási Alap részére. Ehhez a járulékfizetéshez fokozatosan csökkenő mértékben a költségvetés négy éven át támogatást nyújt, de 2011-től a többletjárulék teljes egészében a munkáltatókat terhelné. A kedvezményből kikerülő munkakörök esetében a szerzett jogokat a jövőben is érvényesíteni lehet.

* * *

Az ÁFSZ területén néhány hónapja már elindult és 2007 december 31-ig tartott a modernizáció kommunikációs stratégiájának végrehajtása. Ebben tevékeny részt vállal az FSZH és minden régiós központ, sőt minden kirendeltség. Sokféle feladat jelenik meg, megváltozik egyebek mellett a Munkaügyi Szemle Munkapiac című rovata is. A változás érinti a külső megjelentést, de ennél sokkal inkább a belső tartalmat. A változás igazodik a már említett kommunikációs stratégiához, de nagymértékben igazodik a 2008. évtől életbe lépő EU-s támogatások és programok népszerűsítéséhez. Fontos feladatnak tekintjük a fentiekkel kapcsolatban a kirendeltségek, régiók, foglalkoztatási célú civil szervezetek, valamint a magánközvetítők és munkaerő-kölcsönzők jó tapasztalatainak terjesztését. Talán megvalósítható a következő években a foglalkoztatás és termelékenység mutatóinak együttes javítása. Közismert, hogy az USA ma a kutatásfejlesztés központja az egész világon, miközben 2010-ben tízmillióval több munkahely lesz, mint munkavállaló. Nem lehetetlen tehát összehangolni a létszám és a termelékenység ügyét. Visszatérve José Manuel Barroso elnök úr már idézett okfejtésére, határozott intézkedésekkel néhány éven belül Európa lehet a világ kutatásfejlesztési központja, hazánk pedig felküzdheti magát Európa élvonalába.